(Teller Ede) Keresni, várni, semmit sem akarni, Szeretni, vágyni, egyedül maradni. Nézni a világot becsukott szemekkel, Látni azt, amit még nem látott ember. Gyönyörködni titkos mély harmóniákban, Emlékezni arra, mit sohasem láttam. Szeretni, imádni a szent tisztaságot, A szelet, a felhőt, a havat, az álmot. Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért, Nem a túlvilági örök üdvösségért. Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten, Félni, hogy talán igazság sincsen. Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge. Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre. És makacs reménységgel mégis, mégis hinni. Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi. És örülni tudni a nagy megnyugvásnak, A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.